2020-ban 85 éves az orsós magnó!

1935-ben, a Berliner Funkausstellung hangtechnikai világkiállításon mutatta be az AEG az első szalagos magnót, BASF mágnesszalaggal. A készüléket Eduard Schüller német mérnök fejlesztette ki.

Ekkor még a szalag is nagyon gyermekcipőben járt. 1932-ben fejlesztette ki még a papíralapú mágneses szalagot a BASF mérnöke, Fritz Pfleumer. A két technikai vívmány, és az őket jegyző vállalatok kéz a kézben hódították meg a világot.

A szalag fejlesztését is ez az együttműködés ösztönözte, alig 3 év kellett hozzá, hogy a papír alapú megoldást műanyagra cseréljék. Ettől a hangminőség is, illetve a szalag élettartama, strapabírása is sokat javult.

Az 1935-ben bemutatott AEG K1-es magnó még annyira nagy és nehéz volt, hogy 3 bőröndöt töltöttek meg a részei (külön-külön a magnetofon, az erősítő és a hangszóró). Viszont rendkívül modern módon már volt rajta nyomógombos vezérlés és gyors visszacsévélés funkció.

magnetophon-komplett-keszlet-570x490.jpg

a kép forrása

 

Ugyanakkor kezdetben a 6,5 mm-es papírszalag hangminősége finoman szólva is gyalázatos volt.  

Az orsós szalag és az orsós magnó technológiája az 1960-as évekre forrott igazán ki, akkortól már otthoni használatra is elérhetővé váltak az eszközök, noha egyértelműen profi, stúdiós és rádiós felhasználásra szánták őket. Sikere abban rejlett, hogy lényegesen jobb a dinamikája, mint egy magnókazettának, hiszen maga a szalag is kétszer olyan vastag. Ennek köszönhetően nem kell utólag visszavarázsolni, kompenzálni levágott részeket a felvételből, mint például a kazetta esetében.

Érdekes tény, hogy a magnóhoz használt mágneses szalagból fejlődött ki a kép rögzítésére alkalmas videószalag, sőt részben a mai mágneses elven alapuló merevlemezeink (HDD-k) ősének is nevezhetjük.

A hanglemezek miért élik újra a reneszánszukat, orsós szalag pedig miért nem?

Napjainkban a hanglemezek és lejátszók a zenekedvelők körében ismét egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Több ezer fős Facebook csoportok léteznek, ahol egy lelkes amatőr is segítséget kaphat, ha szeretne hanglemezről zenét hallgatni.

Tudva levő, hogy a jó minőségű, stúdió szalagok hangminősége a vinyl lemezeket simán állva hagyják, hiszen a mester szalagokra közvetlenül vették fel a hangot, néhány méterre a zenészektől. A lemez pedig már egy átjátszott verzió, veszteségekkel.

Az az aranyszabály, hogy minél rövidebb az út és az idő a mesterszalag és a sokszorosításra szánt példányok között annál jobb a felvétel minősége. És az orsós magnó pont ilyen. Nincsenek plusz körök a hangszedő- és a tűnyomás beállításával, antiskatinggel, nem kell rezgésmentes állvány, csak be kell fűzni a szalagot és mindent teljes egészében hallhatunk a legkisebb rezdülésig.

(Ezzel szemben a lemezgyártásnál az első lépés egy viaszlemez elkészítése, ami rendkívül sérülékeny, mire felgőzölik a fémréteggel már veszhet el információ.)

Ugyanakkor a szalagok sokkal érzékenyebbek a környezeti hatásokra, mint a kazetták vagy a lemezek: az oxidáció, a nyúlás, az áthallás, a hőmérséklet, a véletlen mágneseződés, a szalagtörés mind befolyásolják a hangminőséget.

Arról nem is beszélve, hogy nem csak sérülékenyebb, hanem a használatában is bonyolultabb (a befűzés és csévélés miatt), és sokkal drágább is. A magnó és a szalagok is. Legalábbis, ha az ember a szalag adta teljes hangzást élvezni szeretné nem elég egy Tesla B100-as magnó.

A jobb magnók beszerzési ára a 200.000 Ft-tól nagyjából a csillagos égig terjed, például egy TEAC X 2000R típusú magnó akár 800.000 Ft-ba is kerülhet  a használt piacon.

Sőt, stúdió minőségű felvételeket is lehet beszerezni újonan, akár kortárs zenészektől is. Potom 450 dollár (kb 140.000 Ft/szalag) körüli összegért egész nagy kínálatból lehet válogatni a TapeProject oldalán. Ehhez képest a legjobb hanglemezek is töredék árban vannak, és sokkal többször lehet őket lejátszani a minőség egyértelmű romlása nélkül.

Összességében a drágasága és a bonyolult technológiája miatt nem fogja megközelíteni az orsós magnó sikere a hanglemezekét, de mindig lesz egy szűk elit, akik a stúdióhangzásra fognak időt és pénzt áldozni (nagyságrendileg lakóingatlanok, vagy észbontóan drága sportautók árát).