3+1 digitalizálós bullshit a 81-es számú archívumban

A 2022-es év elején bombaként robbant be a 81-es számú archívum a Netflix jóvoltából a köztudatba, ezért sokan keresgélik elő a régi kazettáikat, nézegetik nagyszüleik, szüleik hagyatékát, hátha valami izgalmas dologra bukkannak. 

A misztikus thrillerre hajazó horror sorozat nyomasztó atmoszférája nem hagyja hidegen az embert. A kapcsolódása pedig egy olyan hétköznapi tárgyhoz, mint egy Hi8-as kazetta olyan zseniálisan közel hozza a cselekményt, hogy elég nehéz nem asszociálni rá, hogy vajon tényleg ott lehetnek a saját családi felvételeinken is a láthatatlan lények, démonok? 

Nyugi, biztosan nem. A videofelvételekben el lehet rejteni titkos üzeneteket, “szellemeket”, például a szubliminális videó manipuláció módszerével (ilyenkor minden 25. képkockára kerül valami plusz üzenet, amit tudatosan nem fog fel az agy, mert csak egy pillanatra villan fel a kép), de a “frekvencia csavargatás” hatására ezek nem fognak kinyúlni  a monitorból. 

Node, mielőtt elindulunk túlságosan a spoilerezés irányába, nézzük meg mi az a 3+1 dolog, ami nettó bullshit a sorozatban a digitalizálással kapcsolatban: 

  1. Az összeégett kazettákból tökéletesen ép felvételeket lehet menteni
  2. Bejátszás közben nyugodtan oda-vissza lehet tekergetni a kazettát, a felvétel attól még jó lesz
  3. Látatlanban meg tudja valaki mondani, pontosan, hogy milyen eszközök kellenek a mentéshez

+1. Amennyit forgott a filmben a kamera Melody kezében naponta megtelt volna 15-20 kazetta (és lemerült volna 8-10 akku), ahhoz képest az egész sorozatban kb. 20 db digitalizálását bízták Dan-re.

Nézzük szép sorban, hogy miért is mondjuk azt, hogy erős hollywood-i túlzásokba esik a sorozat digitalizáláshoz köthető részleteiben!

 

1. Milyen egy összeégett kazetta, és hogyan lehet menteni? 

Lehet-e egyáltalán? 

Természetesen nagyban függ attól, hogy mennyire égett meg a kazetta, de van rá mód, ahogy láthattuk is egy kis szereléssel. 

A tok viszonylag lassan olvad meg, ezért sokáig védi a szalagot, de az is éghető, ezért a hő hatására szinte biztosan keletkeznek fodrozódások, nyúlások a szalagban, ami rontja a kép és hang minőségét. (és az átmágneseződés lehetőségéről nem is beszélünk inkább)

Ezek ugrások, csíkozódások, torzulások vagy egyéb kép és hanghibák formájában lesznek a digitalizált anyagban. Ha érdekel, hogy is ég meg egy videokazetta, a cikk végén találsz egy videót róla. 

A sorozatban látható kazetták alapvetően nincsenek szénné égve, ezért jó esély van a mentésükre, de annak a minőségnek, amit a digitalizálás után a képernyőkön láthatunk azért nagyjából nulla a realitása még akkor is, ha Digital8-as kazettákat mentett (és nem analóg Video8-ast, vagy Hi8-ast). Ami már csak azért is esélytelen, mert a felvételeken valószínűleg egy Sony CCD-TRV65-ös kamera van, ami még Hi8-as kamera volt, és btw csak 1998-ban jelent meg, míg a cselekmény egyik szála 1994-ben játszódik…. 

Hogy mennyire életszerű, ahogyan Dan helyreállítja a kazettákat?

Azért a technológiájában vannak olyan szösszenetek, amelyeken mosolyogtunk egy kicsit. 

Abszolút jó volt, hogy a szalagokat megtisztította hősünk. A hogyanja már egy más tészta. :)

Tapasztalataink szerint a sérült kazettákban a legritkábban van olyan orsó, amiről gép hajtással át lehet tekercselni a szalagot. Mert az is deformálódik, ami miatt zavarja a szalag futását, esetleg el is tépi azt. 

Plusz, ugye a hő hatására a szalag is sérülékenyebb, akár néhány cm-enként szakadhat is, vagy egészen egyszerűen csak összetapad (rosszabb esetben összeolvad). 

Nálunk, ha át kell tekercselni egy felvételt, az bizony első körben mindig kézzel történik, hogy a lehető legóvatosabban tudjunk bánni vele. Lassú és sziszifuszi munka ez. 

És benne van a szakadás, amit ragasztani kell.

A szakadás sajátossága, hogy általában szálirányban elnyúltan történik, amit összeilleszteni nagyjából lehetetlen, ezért az a tipikus, hogy itt néhány cm-t ki kell vágni a felvételből, ami jobb esetben csak egy tizedmásodperces ugrás, rosszabb esetben egy látványos képváltás. 

Viszont a készítőknek jár a piros pont a szöszmentes törlőkendőért, amivel Dan a szalagot tisztította. Mi is ilyen típust használunk a vegyszeres tisztításhoz, mert nem karcol.

Őszinték leszünk: szeretnénk csak ilyen állapotban levő szalagokat áttekercselni! ❤️

81-es_archivum.png


2. Bejátszás közben nyugodtan oda-vissza lehet tekergetni a kazettát, a felvétel attól még jó lesz

 

Nem, nem lehet. Ha bejátszás közben elkezded tekergetni a kazettát, akkor az a digitalizált anyagban is ugyanúgy látszani fog. 

A valós időben bejátszott felvétel bejátszása valóban addig tart, amennyi felvétel van a kazettán, és ezt nem lehet a háttérben csinálni, mint ahogyan egy fájl másolását a számítógépen

Peeerszeee, utólag lehet korrigálni az ilyen beletekergetéseket (valamennyire), de az rengeteg plusz idő és munka. Aki valóban digitalizál, az nem szívatja magát az ilyen plusz körökkel. Csak a már kész anyagot nézi át a gépen.

Az pedig már csak a fikciót erősíti, hogy a felvételeket ilyen tüzetességgel egyetlen digitalizáló sem nézi át valószínűleg: egyrészt mert semmi köze hozzá, másrészt pedig azért mert van olyan, hogy adatvédelem, személyiségi jogok…De ezt engedjük el a moziélmény oltárán. :) 



3. Látatlanban meg tudja valaki mondani, pontosan, hogy milyen eszközök kellenek a mentéshez

 

Ahány féle felvételi szabvány, és kazetta típus van ember legyen a talpán, aki előre meg tudja mondani, hogy melyik kazetta milyen lejátszóban fogja a legjobb kép- és hangminőséget adni. 

Minden lejátszónak megvan a sajátossága: hogyan, milyen erővel feszíti meg a szalagot, mennyire fekszik fel az olvasófejre (visszautalás a szalag hullámosodásra…) ezért általában több eszközben ki kell próbálni hol van kép/hang és hol milyen minőségűek ezek. 

A helyzetet pedig tovább bonyolítja, amikor egy kazettát szerelni kell, hiszen képtelenség 100%-ig ugyanúgy összerakni, mint a gyárban. Picit más a csavarok meghúzása, egy kicsit elmozdulnak a szalag terelők, stb-stb… 

A gyakorlatban nálunk 4 olyan mentőállomás van, ahol a kamerakazettákat mentjük. Itt nagyjából 20 kamera van bekötve, amelyekkel lehet próbálkozni. Nekünk a kamerák jobban beváltak, mint az asztali lejátszók, de nem kizárt, hogy vannak olyan stúdió minőségű eszközök, amelyekkel érdemes digitalizálni.  

És ha már valaki egy lista alapján beszerezte az eszközöket, szoftvereket és összeépítette a stúdiót, miért szervezi ki a digitalizálást? Hiszen a kazetták szétszerelése ehhez képest, tulajdonképp már csak egy laza séta. 

Vagy miért nem vitte inkább a saját eszközeit a főhős? Amelyeket már jól ismer, be vannak állítva…

 

+1 Mennyi felvétel született vajon ténylegesen?

 

A sorozat elején kb. 25 db kazetta kerül Dan-hez restaurálásra és digitalizálásra. 

Valószínűsítve, hogy egy Sony CCD-TRV65-s kamerával rögzítették a felvételeket, ami NTSC szabvánnyal rögzített, 120 perc normál játékidő fér egy kazettára (vagy felező módban 240 perc, de ezt kizárhatjuk a kifejezetten jó minőségű digitalizált anyag alapján, mert azért az látszana na…).

Ha 25 kazettát veszünk, akkor is az nagyjából 50 óra, azaz 2 nap. A sorozatban viszont ennél jóval hosszabb időt ölel fel a cselekmény, viszont mivel minden fontos részletet rögzített feltételezhető, hogy “éjjel-nappal” forgott a kamera. 

Ha az alap akkumulátort vesszük alapul kb. 60 percnyi felvételt lehetett vele egy töltéssel készíteni, de a hiper-szuper akkupakkal is csak kb. 6 órát (amit utána 5 óra feltölteni), azaz a nagy akkuból is legalább 3-4 szett kellett volna naponta. 

Ennek ellenére izgalmas sorozat, és kifejezetten rajongunk érte, hogy a digitalizáláson keresztül köti össze a múlt és a jelen cselekményét. Elvégre mi is azért dolgozunk nap, mint nap, hogy a generációkat összekössük, a történelmet élővé tegyük az emlékek segítségével. 

 

Láttad a sorozatot? Mi volt benne a leghihetetlenebb, vagy legizgalmasabb részlet szerinted? 

És akkor íme az ígért videó a kazetták égéséről (bár nem hi8-asok, hanem VHS-ek, de nagyjából hasonló lenne a kamera kazettákkal is)