Mit fog rólunk mesélni a VHS az utókornak? 


Szinte természetes, hogy az idő múlásával napjaink eseményei, sztorijai történelemmé nemesülnek. 

Ahogy a mai kutatók is kíváncsian keresik a letűnt korok emlékeit, hogy megismerjék az akkor élt emberek szokásait, gondolatait, életkörülményeit, épp úgy fognak a jövő emberei, vagy éppen idegen életformák a mi emlékeink között “turkálni”. 

 mit_fog_rolunk_meselni_a_vhs.png

A VHS közel fél évszázados múltjával és elképesztő, világméretű sikerével az egyik ikonikus adathordozó lesz amíg csak nyoma lesz az emberiségnek. A műanyag tokozás és a szintetikus anyagokat tartalmazó mágneses szalag nagyjából az idők végezetéig képes lesz tárolni a rá rögzített felvételeket. Persze nem lesznek már talán hozzá lejátszók, de ahogy mi is meg tudtuk fejteni a hieroglifákat, úgy a mágneses elven rögzített adatokat is biztosan képesek lesznek a jövőben “megfejteni”, akár célgépek építésével. 

 

Ha most néhány ezer évvel később lennénk vajon a fiatalságunknak emléket állító VHS kazetták mit mesélnének rólunk? 

Ha abból indulunk ki, hogy milyen tartalmak kerülnek hozzánk a leggyakrabban, akkor elmondható, hogy a jövő kutatói jól ismerhetik majd a mi esküvői szokásainkat, ballagási hagyományainkat, és a kisgyermekek aranyköpéseiből is bőséges csokrot gyűjthetnek, a 18 karikás házi tartalmak mellett. 

 

Ha kedvük támad alaposan kielemezhetik a mozi fejlődését, mind történetmesélés, mind technológiai szempontból, és pontos képet kaphatnak az adott évtizedek divatjáról és szépség ideáljairól, politkai és ideólógiai irányultságairól, az életszínvonalról. 

 

És közvetetten arra is fényt deríthetnek belőle, mennyire voltunk tudatosak, ha a privát széfránkról van szó. 

 

Maga a VHS óriási hatással volt a gazdaság működésére és a művészetekre. Alapjaiban reformálta meg a szórakozási formákat, és hatalmas lökést adott a mozifilmeknek. 

 

Elhozta a filmezés és filmkészítés szabadságát a hétköznapi emberek számára is, így komoly korlenyomatot tud felmutatni az 1970-as évektől a 2010-es évekig. 

Sok millió órányi élő történelem. 

 

2021-ben az Emlékmentő közel 7.000 db VHS-t digitalizált. Ha az összes felvételt meg szeretnéd nézni 2,4 évig kellene 0-24-ben a képernyő előtt ülnöd. És ez a szám csak egy csekély kis töredéke annak, ahány VHS-re családi tartalmakat mentettek az emberek a formátum 4 évtizedes tündöklése során…




Vajon azok az adatok, amelyek a digitalizálás segítségével analóg, adathordozóhoz kötött formátumból eszköz függetlenné válnak kiállják az idő próbáját? 

Ha őszinték vagyunk magunkkal, akkor erre valószínűleg a “nem” a helyes válasz, noha elméletileg egy digitális fájl az idő előrehaladtával is fennmaradhatna, ha azt megfelelő adatbiztonsággal tároljuk és időről időre új másolatokat készítünk belőlük. 

 

A gyakorlat viszont valami olyasmi lesz, hogy idővel ezek az emlékek egyre kevesebb embert érintenek, ezért a napi használatból 

  • kikerülnek különböző adathordozókra, amelyek tönkre mehetnek, vagy elveszhetnek az idők során, 
  • eltemetődnek óriási szerverparkok felhőiben, amelyhez már nem lesz idővel jelszó, 
  • vagy egész egyszerűen törlésre kerülnek. 

 

Talán még a gyermekeink egy szanálást követően megtartanak néhány felvételt rólunk, de a későbbi generációknál egyre kisebb az esély erre. 

 

Reális esélye a fennmaradásra csak az olyan emlékeknek lesz, ami valamilyen tematikus gyűjtemény részét képzi: pl. hagyományőrzők, múzeumok, könyvtárak, történészek archívumaiban. 

 

Mi a megoldás, hogy ne vesszenek el az emlékek?

A tematizálás, a szanálás és az elérhetővé tevés. 

Talán még nincs rá elég jó platform, ahol rendszerezve, kereshető módon, kronológiai sorrendben tudod összegyűjteni az emlékeid, de addig is tehetsz róla, hogy ne ömlesztve várják egy mappában a bittemetőt. 

 

A hosszú több órás felvételekből ki kell vágni a legfontosabb pillanatokat, feliratokkal, megjegyzésekkel színesíteni, hogy egy kívülálló is értse a történéseket. A fotókat szintén érdemes a történetükkel együtt tárolni, összefűzni őket egy diavetítésbe, és a hangfelvételekből is lehet kisfilmeket készíteni, annak a fotójával aki énekel, szaval a felvételen, vagy csak az eseményekhez tartozó fotókkal, megjegyzésekkel illusztrálva. 

 

A leválogatás és a rendszerezés, zanzásítás és a történetbe helyezés segít fenntartani az emlékeket!